Ügynökségi Népszámlálás - Elemzés
2024 végén harmadszorra is útjára indult az Ügynökségi Népszámlálás, melynek keretében ismét arra kerestük a választ, mi a helyzet a magyar reklámiparban a PR cikkeken és case study-kon túl.
2024 végén harmadszorra is útjára indult az Ügynökségi Népszámlálás, melynek keretében ismét arra kerestük a választ, mi a helyzet a magyar reklámiparban a PR cikkeken és case study-kon túl.
A 2024-es kutatás a korábbiakhoz hasonlóan online, önkitöltéses kérdőív formájában zajlott, 713 alkalmazott és 180 freelancer válasz érkezett. Fontos azonban ezúttal is kiemelni, hogy a kutatás bár nagymintás, nem reprezentatív, a kitöltőkre vonatkoztathatóak az eredmények.
A 2024-es hullámban a korábban is vizsgált motiváció, fizetés, munka-magánélet egyensúly, freelancer élet témakörök mellett újdonságként került terítékre a külföldre költözés, az infláció és a szakmai színvonal megítélése.
Másodszor vizsgáltuk, hogy mi az oka annak, hogy valaki az ügynökségi munkát választja; a sorrendben nem történt változás, továbbra is magasan a változatos projektek, szakmai kihívás (75%) vezetnek, a rugalmasság (39%) és a fizetés/juttatások (28%) előtt. A férfi válaszadóknál ezúttal is fontosabb motivációnak mutatkozott a fizetés, mint a nőknél (38% vs 21%) - ami azzal is összefüggésben állhat, hogy a férfiak fizetése átlagosan magasabb, mint a nőké (részletesen lejjebb). Megjegyzendő, hogy a válaszadó alkalmazottak 40%-ának van szabadúszó tapasztalata is (korábban vagy jelenleg is dolgozik szabadúszóként).
Az egyes munkahelyi tényezőket vizsgálva a közösséggel és a munkakörnyezettel a túlnyomó többség inkább vagy nagyon elégedett (88% és 86%). Jóval kisebb arányú a fejlődési lehetőségekkel való elégedettség (51%), és továbbra is a fizetéssel voltak legkevésbé kibékülve a megkérdezettek (42% inkább, 5% nagyon elégedett), ami alacsonyabb, mint a legutóbbi kutatás idején, 2022-ben (58%).
A váltás legfontosabb drivere továbbra is a magasabb fizetés (84%), amit a szakmai fejlődési lehetőség (50%) és a karrierben való továbblépés (47%) követ. Ebben a top3 tényezőben nem történt változás. Szenioritás szintet tekintve a junioroknál az említett tényezők az átlagnál fontosabbak, míg a szakmai vezetőknél az átlagnál kevésbé fontosak - utóbbiaknál a fizetést (75%) követően a jobb szakmai színvonal (50%) a második leggyakrabban említett faktor. A nők körében többen jelölték meg a rugalmas munkaidőt (20% vs 13%), a férfiak körében a karrierben való előrelépést (52% vs 44%).
A munkahely választása során kizáró okot jelentő tényezőkben nem történt számottevő elmozdulás az előző felmérésekhez képest, továbbra is első helyen áll a diszkriminatív légkör (82%) és a nem kívánatos politikai befolyás (81%). Szintén fontos kizáró faktor, ha a munkahely túl messze van a lakóhelytől (70%), illetve ha monoton feladatokat kell végezni (69%).
Az elutasított munkák terén nem történt nagy változás, a többség továbbra sem dolgozna állami (68%) vagy politikai (62%) kommunikáción, illetve az elveikkel össze nem egyeztethető módon viselkedő vállalatok projektjein (61%). A dohánytermékekhez kapcsolódó projektek elutasítottsága 27%, az alkohol esetén pedig csak 5%.
10-ből 3 válaszadónak van ügyféloldali múltja. A kitöltők körülbelül fele tervezi az ügyféloldalra váltást (49% - némileg magasabb, mint a 2022-es 44%), de 30% csak hosszú (3 éven túli) időtávon számol ezzel. A váltási hajlandóság azonban területenként jelentősen eltér, a legtöbben a PR (75%), Data/Analytics/Media/SEO (70%) területen dolgozók és a stratégák közül (67%) terveznek ilyen irányú mozgást, míg a legkevesebben a szövegíró (27%), grafikus/UI (28%), art director (30%) pozíciókban dolgozók közül számoltak be ilyen tervekről.
A szakmai tájékozódást, a hírek követését tekintve (spontán módon) a legtöbben a Kreatívot említették (38%), ezt követte a LinkedIn (22%), majd külön specifikáció nélkül a social media (10%). A hírleveleket 6% említette. A további gyakoribb válaszok az Instagram, az Adweek, Tiktok, a Youtube, a Facebook/Meta és az AdAge voltak.
Az önfejlesztéshez a legtöbben szakmai blogok és a kollégák segítségét veszik igénybe, ezen kívül nagy szerepe van a további online platformoknak, ideértve a különböző szakmai csoportokat, kurzusokat; valamint a házon belüli képzéseknek. A személyes részvételt igénylő hazai eseményeken történő részvétel kisebb arányú, a külföldi képzések, konferenciák, workshopok pedig csak a szakmai vezetők esetén játszanak jelentősebb szerepet.
A szakmán belüli fejlődési szándékot tekintve a legtöbben (9%) az átfogó szakmai tudásukat szeretnék növelni, a további nagyobb arányban említett irányok a fejlesztés, digital, AI; a soft/kommunikációs skillek; a stratégia; valamint a vezetői képességek voltak. A saját területen kívüli fejlődési lehetőségeket tekintve szintén a fejlesztés, digital, AI vezet (11%); a további gyakran említett irányok a Gfx/motion, a média/analitika és a produkció, forgatások voltak.
A többség (56%) úgy nyilatkozott, hogy a munkahelye valamilyen formában támogatja is a szakmai fejlődést célzó képzéseket, eseményeket, a leggyakrabban egyedi elbírálás mentén.
A munkakeresés fő terepe továbbra is a LinkedIn (78%) és a személyes ismeretségeken keresztül történő tájékozódás (65%).
A freelancereknél a hírek, cikkek, publikációk (86%) az önfejlesztés fő forrásai; ezt követően hasonlóan gyakori a szakmabeliekkel történő beszélgetés (59%), a képzésen, webinaron (58%) és a konferencián, workshopon, fórumon történő részvétel (50%).
A szabadúszók jellemzően személyes kapcsolati hálójukon keresztül találnak munkát (91%); nyilvánosan elérhető portfóliója alapján 26%-uk jut munkához.
Új témaként vizsgáltuk, hogy a válaszadók mennyire elégedettek a szakma általános színvonalával, beleértve az ügyféloldali tudást, szakmai feedbacket; a junior kollégák felkészültségét; a szenior kollégák szakmai támogatását; valamint az ügynökségek szakmai műhelyként működését. Az eredmények maximum közepes elégedettséget tükröznek mindegyik vizsgált témában.
Általánosságban a juniorok az átlagnál jobb, a csoport- és szakmai vezetők az átlagnál rosszabb értékelést adtak mindegyik területen. Különösen elégedetlennek bizonyultak az ügyfelek szakértelmével a szövegíró, art director, grafikus/UI területen dolgozók. Érdekesség, hogy cégméret szerint nem látható különbség az átlagos osztályzatokban, tehát a kisebb és a nagyobb cégeknél dolgozók összességében hasonlóan értékelték az egyes területeket.
Kifejezetten sokan, a kitöltők 39%-a nyilatkozott úgy, hogy gondolkodik azon, hogy külföldre költözik a következő pár évben. Megvizsgáltuk, hogy ez a csoport milyen jellemzőiben különbözik az átlagtól, illetve a költözést nem tervezőktől.
A szabadúszó kitöltők közül összesen 10% dolgozik külföldről; 5% csak külföldről, további 5% pedig itthonról és külföldről is végzi a munkáját.
Junior szinten a divíziók közül értékelhető elemszám az account/client service területen jött össze, ahol 354 ezer forintos nettó átlagfizetést mértünk. Tájékoztató jellegű eredmények (5-10 közötti elemszám) születtek a junior szövegíró (371 ezer Ft), social/content (322 ezer Ft), data/media (384 ezer Ft) és a PR (381 ezer Ft) területeken. Látható, hogy az átlagbér jellemzően 400 ezer Ft alatt maradt.
A mid-level fizetések közül a digital/fejlesztés divízió emelkedik ki (729 ezer Ft), amit a stratégiai (675 ezer Ft) és a rendezvényes/BTL (630 ezer Ft) terület követ, de mindegyik kis elemszám mellett (5-10 fő). A kutatásban nagyobb létszámban szereplő csoportok közül a mid-level PR területen 429 ezer Ft, a social/content területen 436 ezer Ft, a grafikus/UI területen 456 ezer Ft, az account/client service területen 459 ezer Ft az átlagbér. A mid-level szövegírók átlagos fizetése 502 ezer Ft, a Data/Analytics/Media/SEO dolgozóké 529 ezer Ft.
Senior szinten az értékelhető elemszámú divíziók átlagfizetése 530 ezer Ft körül kezdődött (data/media és PR), ennél némileg magasabb az accountok 545 ezer Ft-os fizetése. A grafikusok 567 ezer Ft-os, a social/content terület 590 ezer Ft-os fizetésről számoltak be. A szövegírók 655 ezer Ft-os átlagfizetését meghaladta a fejlesztés/digital terület 745 ezer Ft-os átlagbére, utóbbi azonban az alacsony elemszám mellett inkább csak tájékoztató jellegű adat.
A csoportvezetői szinten értékelhető számú kitöltést kapó területek közül az art directorok 617 ezer Ft-os és a social/content terület 619 ezer Ft-os átlagától indulnak a fizetések; az accountoknál 715 ezer Ft-nak, a szövegíróknál és a Data/Analytics/Media/SEO területen egyaránt 832 ezer Ft-nak adódott az átlagos fizetés.
A szakmai vezetők közül a szövegírók átlagos fizetése meghaladta az 1 millió Ft-ot, ezt követte az account és a data/media terület (mindkettő kb. 940 ezer Ft-tal). A stratégáknál 812 ezer Ft-os, az art directoroknál 769 ezer Ft-os, a social/content területen 755 ezer Ft-os, a fejlesztés/digital területen 718 ezer Ft-os átlagos fizetést mértünk, de az utóbbi divíziók esetén alacsony elemszám mellett.
Az eredmények összehasonlíthatósága a korábbi kutatási eredményekkel korlátozott az eltérő módszertan miatt (korábban skálás, 2024-ben nyitott formában kérdeztük).
Új témaként vizsgáltuk, hogy a válaszadó milyen formában kapja a fizetését. A mintában 56% volt a teljesen bejelentett alkalmazottak aránya, 29% pedig EKHO-s foglalkoztatott. A fennmaradó 15%-on a a borítékos (7%) és az egyéb konstrukciók osztoznak (például bejelentett + e.v., diákszövetkezet stb.)
Az EKHO-sok aránya a produkció/gyártás területen 72%, a szövegírók között 59%, az art directorok között 48% volt. A fizetéseket összehasonlítva a szövegíróknál a bejelentett munkavállalók átlagfizetése elmaradt az EKHO-sokétól; ezzel szemben az art director és a produkció területen az EKHO-sok átlagfizetése volt alacsonyabb.
Az egyes foglalkoztatási formákat tekintve azok átlagfizetése volt a legalacsonyabb, akik valamilyen borítékos konstrukcióban kapják meg a bérüket.
A jelenlegi kutatás megerősítette azt a korábbi kutatásban már kirajzolódó trendet, hogy a férfiak átlagos fizetése minden szenioritási szinten felülmúlja a nők átlagos fizetését, a legmagasabb vezetői pozíciókig, ahol egy fokkal kiegyenlítettebb helyzet látható. Ugyanakkor a szakmai vezetők között a férfiak voltak többségben a mintában, ami figyelemre méltó annak fényében, hogy a kitöltők körében 60%-os női többség volt.
Az account/client service területen olyan mennyiségű kitöltés született, hogy az eredményeket részletesen is be tudjuk mutatni a wage gap illusztrálására. Juniortól senior szintig a nők fizetése körülbelül 10%-kal marad el a férfiakétól, csoportvezetői szinten a különbség 5%-ra csökken. (Megjegyzés: szakmai vezetői szinten ismét egy nagyobb különbség látható, de nagyon kicsi elemszám mellett, így ez nem tekinthető mérvadónak, ráadásul az is atipikus, hogy több a nő a vezetők között.)
A munkabéren felüli extra juttatásokra, cafeteriára rákérdezve 38% nyilatkozott úgy, hogy kap ilyen juttatást, ebből 30% havi 10 ezer Ft-ot meghaladó összegben. Ugyanakkor az egyes konkrét céges juttatásokra rákérdezve már többen, több mint 80% számolt be valamilyen juttatásról. A legtöbb munkavállaló telefontámogatást (42%), képzési (35%), hardver- vagy programtámogatást (mindkettő 33%) kap a cégétől. 24-24% a sporttámogatásban, mentális egészséget javító programokban részesülők és a SZÉP kártyát kapók aránya. Hasznosság tekintetében a legnagyobb arányban a telefon-, hardvertámogatást és az egészségbiztosítást értékelték nagyon hasznosnak a válaszadók, ezeken felül sokan tudják még használni a képzési támogatást, a programok támogatását, a SZÉP kártyát, valamint a tömegközlekedési és kajatámogatást.
A válaszadók által személyesen a legértékesebbnek tartott juttatások közé a legtöbben, 32% az egészségbiztosítást nevezték meg (a biztosításon kívül ebbe a kategóriába beleértve az egyéb, egészséghez kapcsolódó juttatásokat is, például egészségpénztári befizetést, szűrést stb. is). A további legnépszerűbb/leginkább vágyott juttatások a sporttámogatás (16%), a tömegközlekedés támogatása (15%) és a SZÉP kártya (14%).
A válaszadók 60%-a kap valamiféle bónuszt, de a legtöbben (34%) kevesebb mint 1 havi fizetésnek megfelelő összeget; gyakori még az 1-2 havi fizetés mértékének megfelelő bónusz (23%), az ennél magasabb összegek csak a válaszadók néhány százalékánál jönnek szóba. A bónusz alapja jellemzően az egyéni és a céges teljesítmény együttese (47%), de a válaszadók negyedénél (27%) csak a céges teljesítmény számít. Hűség alapján járó bónuszról 7% számolt be.
A válaszadók kisebb része dolgozik privát úton projekteken (37%, de magasabb, mint a korábbi kutatásban), a fusizók többsége heti maximum 8 órát tölt ezzel a tevékenységgel. Divíziókat tekintve elsősorban az art directorok (70%), a grafikusok (68%), valamint a szövegírók (43%) élnek ezzel a lehetőséggel.
Az elmúlt évek eseményeire és a gazdasági helyzetre tekintettel a kutatásban megvizsgáltuk, hogy a válaszadók munkahelyén történt-e az inflációs környezetre reagáló bérkompenzáció, illetve hogy jönnek ki a fizetésükből a jelenlegi helyzetben. A többség, 57% úgy nyilatkozott, hogy ilyen bérkompenzáció nem volt. Ahol volt béremelés, az 20% alatt maradt (20% feletti emelésről csupán 1% számolt be - érdekesség, hogy ezek a válaszadók jellemzően a legkisebb cégeknél dolgoznak, 100 fő feletti cégtől senki nem jelzett ilyen mértékű emelést). Ennek fényében nem meglepő eredmény, hogy a válaszadók kétharmada (66%) a helyzete romlásáról számolt be.
A munkához kapcsolódó stressz top3 oka szinte százalékra pontosan megegyezik az előző felmérésben rögzített állapottal. A legfőbb stresszforrásnak továbbra is az ügyfelek bizonyultak, amit a teljesítménykényszer követ; ezt követi, bár jóval kisebb arányban a bizonytalan jövő.
A válaszadók 14%-a teljesen kötetlen munkarendben dolgozik. Akik nem, azoknál a jellemző munkakezdési idő 9 óra (a kitöltők 73%-ánál).
Az előző kutatáshoz képest kevesebben, de még mindig a válaszadók nagy aránya (a főállásban dolgozók 39%-a) nyilatkozott úgy, hogy a (valós) heti munkaideje jellemzően több mint 40 óra. 48% 31-40 órát dolgozik hetente, 14% pedig ennél kevesebbet. A legkevésbé junior szinten jellemző a 40 órát meghaladó munkaidő, bár már ott sem elhanyagolható (22%); mid-level szinten 33%, senioroknál 38%, vezetőknél pedig 47-49% dolgozik heti 40 óránál többet.
Hétköznapokon túlórázni a válaszadók háromnegyede (76%) szokott több-kevesebb rendszerességgel, ami kissé magasabb, mint a 2022-es felmérés 70%-os aránya. 11% szinte minden nap (ez enyhe csökkenés az előző felmérésben mért 14%-hoz képest), 34% heti, 31% pedig havi gyakorisággal túlórázik hét közben. A kutatásban nagyobb létszámban képviselt divíziók közül a legmagasabb arányban a produkció/gyártás (84%), az account/client service (82%) és a stratégiai területen dolgozók (81%) túlóráznak, a legkisebb arányban arányban pedig a grafikusok (60%)
Az előzőekkel összhangban a hétvégi munkavégzés is egyre jellemzőbb a szenioritási szint növekedésével, a szakmai vezetők 12%-a szinte minden hétvégén túlórázik, 31% kb. havi egyszeri alkalomról számolt be. Az összes válaszadó csupán 20%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem kényszerül hétvégi túlórázásra.
A túlórát a válaszadók 46%-ánál sehogyan nem kompenzálják, ami magas arány, de alacsonyabb, mint a 2022-es kutatásban mért 55%. Akiknél van kompenzáció, az jellemzően lecsúsztatás, extra szabadnap; a túlóra kifizetése kevésbé jellemző (6%).
A munka-magánélet egyensúlyt tekintve az alkalmazottak relatív többsége inkább elégedettnek vallja magát (46%), de az összkép inkább erős közepesnek mondható (1-5-ös skálán az átlag 3,3). A férfiak összességében valamivel elégedettebbek, 17%-uk teljesen elégedett, míg a nőknél ez csak 10%.Nem meglepő, hogy a hetente 40+ órát dolgozók közül elégedettek a legkevesebben a munka-magánélet egyensúllyal (22%).Cégméret szerint továbbra is a legkisebb, 1-9 fős cégek dolgozói nyilatkoztak a legpozitívabban (63% értékelte 4-es vagy 5-ösre), amelyet a legnagyobb (200+ fős) cégek dolgozói követtek (53%). A többi cégnél ez az arány elmarad az 50%-tól, legnagyobb mértékben a 100-199 fős cégeknél (40%) - erre magyarázat, hogy az ebben a kategóriában dolgozó kitöltők 45%-a heti 40+ órás munkaidőről nyilatkozott. Érdekesség, hogy önmagában a szenioritási szint nem befolyásolja érdemben a work-llife balance megítélését.
Gyermeke a kitöltők 22%-ának van, túlnyomó többségük, 96% úgy nyilatkozott, hogy ezt a munkahelyén figyelembe is veszik. Mindez megerősíti a korábbi felmérés hasonlóan pozitív eredményeit. Kismamák munkába visszatérését segítő munkahelyi programról a gyerekesek 23%-ának van tudomása, de jellemző, hogy aki nem érintett, az nem feltétlenül rendelkezik erről információval.
A kiégés kapcsán megosztottak a válaszadók, 57% gondolja, hogy saját munkájában jellemzőbb, mint más szakmákban, de magas azok aránya is, akik szerint a kiégés nem szakmafüggő jelenség (41%).
Az egyes területek közül messze a szövegírók tartják a saját szakmájukat kitettebbnek a kiégés szempontjából (75%). Érdekesség, hogy a legkisebb, 10 fő alatti cégeknél dolgozók közül vélik a legtöbben (65%), hogy a kiégés nem szakmaspecifikus - az ennél nagyobb cégeknél azonban a többség (56-63%) már úgy gondolja, hogy a munkájára az átlagnál inkább jellemző a kiégés.
Az összes kitöltő közül csak 48% tartja elképzelhetőnek, hogy 5 év múlva is ügynökségnél dolgozzon - ez az arány a 2022-es 56%-nál is alacsonyabb. (25% válaszolt a kérdésre határozott nemmel, 27% nem tudta megítélni). Csak néhány szakterületen haladta meg azok aránya az 50%-ot, akik még 5 évig maradnának a szakmában: ide tartoznak a szövegírók, a stratégák, valamint a fejlesztés/digital és a produkció/gyártás divíziók munkatársai. Kevesebb nő látja magát 5 éves távon az ügynökségi szférában, mint férfi (44% vs 55%).
A mindennapi motiváció forrása a legtöbbek számára továbbra is a jó csapat (70%) és az izgalmas feladatok (62%); némileg lemaradva következik a fejlődési lehetőség (46%), a jó fizetés (44%) és a jó főnök (44%) - ezen a téren nem történt lényegi elmozdulás az előző kutatáshoz képest. A nemzetközi karrier lehetőségét 12% említette. Az izgalmas feladatok az átlagnál nagyobb arányban motiválóak a juniorok (79%) és a szakmai vezetők (73%) számára. A jó fizetés motiváló tényezőként mid-level szinttől kezdve játszik jelentősebb szerepet (42%), szenior és csapatvezető szinten már 52-53% említette.
A motivációs gondokkal való megküzdés fő iránya továbbra is a “dolgozom tovább, és várom, hogy elmúljon” stratégia (58%). Az aktív megoldáskeresés valamivel jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra (45% vs 38%), beleértve a munkahelyi segítségkérést és a coach / pszichológus felkeresését is (utóbbi aránya a nőknél 35 % vs férfiak 21%).
A munkából eredő stressz levezetésére, kikapcsolódásra szolgáló tevékenységek közül a legtöbben (a kitöltők 43%-a) a sportot, edzést említették. Kiemelendő még a családdal, barátokkal való időtöltés szerepe (17%); a kirándulás, időtöltés a természetben (9%); az olvasás (8%; nők: 11%, férfiak 5%); a társas- és videojáték (a teljes mintában 7%, de a férfiak körében 15% vs nők 2%); a film- vagy sorozatnézés (7%); a zenélés, zenehallgatás (6%; férfiak 9%, nők 3%). A kitöltők 4%-a vallotta be, hogy nem (csak) feltétlenül egészséges módon szabadul meg a feszültségtől (dohányzás, alkohol és egyéb tudatmódosítók segítségével), de megjegyzendő, hogy magas (29%) volt a nem válaszolók aránya is. 13% nyilatkozott úgy, hogy önkénteskedik valahol (például nonprofit szervezetnél) a szabadidejében.
A home office továbbra is elérhető gyakorlatilag minden válaszadó munkahelyén, csupán 2% nyilatkozott úgy, hogy jelenleg nincs náluk ilyen lehetőség. A leggyakrabban (48%) ez heti 1-2 HO napot jelent. Heti 3-4 nap HO-ról 28% számolt be, ami nagyarányú csökkenés a 2022-es 50%-hoz képest. Mindez arra utal, hogy bár a HO továbbra is széles körben elérhető, a két évvel ezelőtti állapothoz képest összességében lecsökkent a HO napok száma.
A többség számára továbbra is inkább vagy nagyon meghatározó a HO lehetőség (83%), 1-5-ös skálán értékelve átlagosan 4,4-re értékelték a fontosságát. Ez alól kivételt jelentenek a szakmai vezetők, némileg alacsonyabb, 3,8-as átlaggal.
Megkérdeztük, hogy a kitöltők mivel foglalkoznának szívesen, amire jelenleg nincs lehetőségük a munkahelyükön. A legtöbben nem tudtak vagy akartak ilyen területet/projektet megnevezni, de akik igen, azok legnagyobb arányban a szakmai képzést említették.
Élete szakmai "love projektjét" a legtöbb válaszadó (az összes alkalmazott 12%-a, de a kérdésre válaszolók negyede) valamilyen értéket teremtő, társadalmilag hasznos, nagy hatású projektként képzeli el; sokan pedig nagy, népszerű márkákon szeretnének dolgozni (8%). Konkrét témákat, iparágakat tekintve a leggyakrabban a kultúra/művészet, a beauty/fashion és a sport merült fel a válaszokban.
A díjakra nevezést az összes válaszadó fele (52%) tartja inkább vagy nagyon fontosnak. Ugyanez az arány a szövegírók és stratégák között 63%, a produkciós munkatársaknál pedig 61%.
A teljes válaszadói körnek csak 24%-a részesül valamilyen, a mentális egészséget támogató juttatásban (pszichológus, coach, meditáció stb.). Bár a szakmai vezetők némileg nagyobb arányban részesülnek ilyen juttatásban (29%), döntőbbnek látszik a cégméret: minél nagyobb cégnél dolgozik valaki, annál nagyobb az esélye, hogy kap ilyen juttatást: míg a legkisebb (10 főnél kisebb, illetve max. 50 fős) cégeknél csak 10-12%, a legnagyobb (200+ fős) ügynökségeknél már 44% kap ilyen juttatást. Összességében azonban a juttatás hasznosság megítélése változó.
A legtöbb freelancer válaszadó grafikus/UI (39%) vagy social/content (32%) területen dolgozik, de gyakorlatilag minden, az alkalmazásban állóknál is vizsgált szakterület képviseltette magát a kutatásban.
A résztvevő freelancerek túlnyomórészt csak a hazai piacra (76%) dolgoznak, ami magasabb arány, mint a legutóbb mért 66%. A külföldre dolgozóknak jellemzően hazai munkáik is vannak (22% vegyes vs 2% csak külföld). 48% közvetlenül ügyfeleknek dolgozik, 27% ügynökségeknek dolgozik be, ötödük (22%) pedig vegyesen, mindkét oldalra.
A kitöltők legnagyobb arányban a média és szórakoztatóipar, a kereskedelem/vendéglátás, az FMCG és az e-commerce iparágakban dolgoznak. Ugyanakkor jelentős részük (42%) úgy nyilatkozott, hogy igazából kiszámíthatatlan, bármin dolgoznak, ami épp beesik.
A túlnyomó többség jellemzően több helyre is dolgozik egyszerre (81%), a többiek egy megrendelő egy vagy több projektjén dolgoznak. A szabadúszók 80%-a dolgozik heti több mint 20 órában; 27% heti több mint 40 óra munkáról számolt be, ami alacsonyabb, mint az alkalmazottak körében.
A válaszadó szabadúszók 69%-a egyéni vállalkozóként dolgozik, a Kft.-k aránya a mintában 17% volt. A fennmaradó részen osztoznak a Bt.-t működtetők, az egyidejűleg több formában is működők, illetve az egyéb konstrukciókban (például külföldre bejegyzett cég) szolgáltatók.
A megrendelővel a legtöbben továbbra is projekt alapú konstrukcióban dolgoznak (77%), de nagyon gyakori az óradíj alapú elszámolás és a havi fix díjas megállapodás is (55% és 54%).
Az óradíjra vonatkozó kérdésre 117 értékelhető válasz született, ezek alapján az átlagos óradíj 12.000 Ft, de a leggyakoribbnak a 10.000 Ft/óra tekinthető. Az átlagos havi bevétel (133 válasz alapján) 930.000 Ft-nak adódott, a medián érték 750.000 ft. Az összbevételt értelemszerűen erősen befolyásolja a ledolgozott órák száma, heti 30-40 órás vagy több munkával 1 millió forintos átlagbevételt jelentettek.
Megjegyzés: ha egy kitöltő több területen is dolgozik, akkor mindegyik terület átlagánál figyelembe vettük.
A szabadúszó lét mellett szóló fő érv a nagyobb szabadság, rugalmasság (85%), a magasabb keresetet 48%, a változatosabb feladatokat 46% említette. Ugyanakkor a válaszadók egy (kis) része nem kifejezetten önszántából, hanem kényszerből választotta ezt az utat (pl. mert nem talált állást).
A felmérésben résztvevő freelancerek 29%-a tervezi, hogy a közeljövőben alkalmazotti munkát vállal.
Minta összetételét tekintve érdekesség, hogy a szabadúszók között enyhe férfi többség figyelhető meg, míg alkalmazottaknál erős női többség (60%). Szintén kiemelendő, hogy az 50+-os korosztály gyakorlatilag nincs képviselve a reklámosok között (alkalmazottaknál 3%), valamint van egy erős Budapest koncentráltsága a szakmának - a válaszadó alkalmazottak 95%-a Budapesten dolgozik.